A munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések költségeinek becslése
Az Európai Munkavédelmi Ügynökség (EU-OSHA) honlapján 2014. évben jelent meg egy tanulmány a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések költségeinek elemzéséről, annak érdekében, hogy ajánlásokat fogalmazzanak meg a nem megfelelő vagy hiányzó munkavédelem költségeinek makroszintű becslésére.
Véleményem szerint ez fontos állomás lehet a hazai gazdaságot terhelő hiányzó munkavédelem költségeinek megállapítására, hiszen a rendszerváltás óta eltelt időszakban nem jelent meg tanulmány e témában. A gazdaságot terhelő költségek nagyságáról, annak egy egészségügyi tételéről tájékozódhatunk az OEP 2013. évi Statisztikai évkönyvében megjelent "a baleseti táppénz (üzemi balesetek és foglalkozási megbetegedések) fontosabb adatai"-ból:
|
Megnevezés |
2005 |
2010 |
2012 |
2013 |
|
Táppénzes esetek száma, ezer |
41,1 |
33,9 |
29,4 |
30,5 |
|
összes táppénzes esethez viszonyított aránya, % |
3,3 |
3,3 |
3,3 |
3,8 |
|
ebből: |
||||
|
úti baleseti esetek száma, ezer |
5,1 |
7,6 |
7,3 |
8,0 |
|
Táppénzes napok száma, ezer |
1 857,3 |
1 493,7 |
1 180,5 |
1 192,5 |
|
összes táppénzes naphoz viszonyított aránya, % |
5,0 |
5,4 |
5,2 |
5,9 |
|
ebből: |
||||
|
úti baleseti napok száma, ezer |
227,8 |
350,7 |
317,1 |
342,7 |
|
Táppénzkiadás, millió Ft |
6 604,9 |
7 064,4 |
5 920,1 |
6 338,7 |
|
összes táppénzes kiadáshoz viszonyított aránya, % |
7,3 |
9,5 |
9,8 |
11,8 |
|
ebből: |
||||
|
úti baleseti kiadás, millió Ft |
955,0 |
1 634,2 |
1 550,3 |
1 712,2 |
|
Egy napra jutó táppénzkiadás, Ft |
3 556 |
4 730 |
5 015 |
5 316 |
|
Egy esetre jutó táppénzes |
45 |
44 |
40 |
39 |
A baleseti táppénz tartalmazza a kiegészítő tevékenységet folytatók adatait is.
A táblázatból látható, hogy a 2013. évben a társadalombiztosítás kizárólag a munkahelyen történt baleseti eseményeknél "csak" táppénzre 4 626,5 millió forintot fizetett ki. Az egészségügyi kiadásokhoz hozzáadódik még a kártérítési járadékként kifizetett összegek, [részletes bontása a honlapon nem volt megtalálható, azonban teljes összege a 2013. évben 888 millió forint], az orvosi ellátás, a rehabilitáció, a gyógyszer és rehabilitációs eszközök költségei. További fontos tétel az eltitkolt munkabalesetek következtében a társadalombiztosítási alapból kifizetett tételek, amelynek nagyságát még megbecsülni sem lehetséges.
Az adatok alapján indokolt lehet egy hazai tanulmány elkészítése a hiányzó munkavédelem költségeinek becslésére.
A tanulmány a költségeket öt fő típusba sorolja:
- termelékenységi költségek: az eredmény- vagy termeléscsökkenéshez kapcsolódó költségek;
- egészségügyi költségek: közvetlen (például gyógyszerek) és közvetett orvosi költségek (például az ellátó személy időráfordítása);
- csökkent életminőség: az életminőség csökkenésének (például fizikai fájdalom és szenvedés) pénzbeli értékelése;
- adminisztratív költségek: az adminisztrációhoz kapcsolódó költségek (például társadalombiztosítási kifizetések kérelmezése vagy munkabaleset bejelentése);
- biztosítási költségek: biztosításhoz kapcsolódó költségek.
Az öt fő költségtípus tovább értékelhető azok viselője, vagyis azon négy érintett csoport szerint, akiket a költségek terhelik:
- munkavállalók és család: az érintett személy és közeli hozzátartozói vagy barátai, akikre a sérülés vagy betegség kihatással van;
- munkáltatók: az érintett személyt foglalkoztató vállalat vagy szervezet;
- állam: a társadalombiztosítási kifizetések terén illetékes állami hatóság;
- társadalom: valamennyi érintett - a társadalomra gyakorolt hatás a baleset vagy megbetegedés összességében vett hatását jelenti, az érintettek közötti (egymást semlegesítő) transzferek kizárásával.
A termelékenységi költségek terén a munkavállalók és családok tekintetében a humán tőkére összpontosító megközelítést használják a leggyakrabban, és egyben ez a tanulmány szerint az ajánlott módszer. Lényege, hogy a baleset vagy megbetegedés miatti időkiesést a munkabér (ráta) alapján értékeli. [Az ajánlás szerint a nem piaci jellegű termelési tevékenységeket (vagyis a pénzben nem ellentételezett termelékenységet, például a házimunkát) is figyelembe kell venni.]
A munkaadók termelési költségeinek megállapítására (a tanulmány "súrlódási költségnek" nevezi) az átmenet költségeire alapuló megközelítés lehet a megfelelő, mivel ez azt feltételezi, hogy egy "súrlódási időszak" után a munkavállalókat másokkal helyettesítik, és a termelékenységgel összefüggő veszteséget csak ezen időszak alatt mérik, ehhez hozzáadódnak az átszervezési és átképzési költségek. Mindazonáltal előfordulhat, hogy ez a módszer nem rögzíti a termelékenység bizonyos maradandó csökkenését.
Az államot terhelő költségek között számon kell tartani a sérült vagy beteg munkavállalóknak teljesített szociális jóléti kifizetéseket és az adóbevételekben jelentkező csökkenést. A munkaadót terhelő bruttó bérköltség, valamint az átszervezési és toborzási költségek átfogó társadalmi termelékenységi költséget jelentenek.
Az egészségügyi költségek közvetlenebbül mérhetők, azonban a különböző nemzeti egészségügyi rendszerektől függően jelentős eltérések mutatkozhatnak az egyes országok között. Ezen eltérések közé tartozik a költségeknek az azokat viselő érintettek közötti megoszlása.
Az életminőség csökkenéséhez kapcsolódó költségek a fizetési hajlandóságra épülő megközelítéssel értékelhetők, ami egy kvalitatív fogalomnak, az életminőség csökkenésének pénzbeli megközelítését jelentik, így különböznek a termelékenységi vagy egészségügyi költségek értékelésétől. [Az új Munka törvénykönyv 167. § (1) bekezdésében foglalt főszabály szerint a munkáltató a munkavállaló "teljes kárát köteles megtéríteni". Itt megjegyezném, hogy a "teljes kár" körébe beleértendő-e a nem nevesített nem vagyoni kár, ezt a fontos kérdést a bírói jogértelmezés dönti el.]
Az adminisztratív és biztosítási költségeket kevésbé jelentős költségtételeknek tekintik, azonban egy átfogó becslésben szerepelniük kell; értékelésük a költség-haszon módszerével (az igénybe vett idő szorozva az adminisztrátor bérrátájával) és a biztosítási ágazatból származó számadatokkal történhet.
A tanulmány megállapítja, hogy a nem megfelelő vagy hiányzó munkavédelem költségei közé minden esetben be kell számítani három alapvető költségkategóriát: az egészségügyi költségeket (közvetlen), a termelékenységi költségeket (közvetett) és az életminőség csökkenését (immateriális).
A nem megfelelő vagy hiányzó munkavédelem problémájának mértékéről a tanulmány két ország adatait mutatja be:
- az Egyesült Királyság gazdaságát terhelő költségek a munkavégzéshez kapcsolódó daganatos betegségek figyelmen kívül hagyásával 13,4 milliárd angol fontot tettek ki 2010-2011-ben (a számítások szerint hozzávetőlegesen a GDP 1%- a),
- az ausztrál gazdaságot terhelő költségek összege 2008-2009-ben 60,6 milliárd ausztrál dollár volt (a GDP 4,8%-a).
Végül érdemes megjegyezni, hogy a munkavédelmi szabályozásnak való megfelelés, illetve az egészséges és biztonságos munkahely biztosításának költsége kizárólag a munkáltatót terhelik. Láthatóan a munkabaleset vagy foglalkozási megbetegedés (vagyis a nem-megfelelés) költségének csupán kis része terheli a munkáltatót az egyénhez vagy akár az államhoz képest; az egészségügyi költségeket ugyanis ritkán fedezik a munkáltatók, és a termelékenység csökkenése csak addig terheli a munkáltatót, amíg nem talál másvalakit a beteg munkavállaló helyére. A költségek terheinek megosztása véleményem szerint fontos szakpolitikai feladat.